Erdélyben járt a Kapos Kórus (2022. június 27. – július 1.)

Június 27-én hétfőn kora hajnalban útnak indultunk a dombóvári Kapos Kórussal
Erdélyországba, Gyergyószentmiklósra, hogy újra találkozhassunk testvérkórusunkkal, a
gyergyószentmiklósi Szent Miklós Kamaraegyüttes tagjaival, és másodízben adhassunk
erdélyi testvéreinknek, közönségünknek egy közös, meghitt koncertet, és élvezhessük
kiváló vendégszeretetüket, mennyei ételek és italok és egymás társaságában. Útközben
egy gyors pihenőre megálltunk Segesváron, valamint meglátogattuk Farkaslakán,
Tamási Áron Síremlékét. Farkaslakai megállónk és megemlékezésünk után folytattuk
utunkat a Görgényi-havasok sűrűjén keresztül Gyergyószentmiklósra, ahol már javában
folytak az előkészületek érkezésünk tiszteletére, igazi hamisítatlan székely pálinka és
kürtős kalács kíséretében, a kedves fogadtatás és a viszontlátás öröme egész esténket
és a hangulatot végigkísérte.

június 28. – Az erdélyi körutazásunk 2. napjának reggelén az első
gyergyószentmiklósi program keretén belül a Vox Humana Orgonaépítő üzemet
látogattuk meg, a kórustagok nagy lelkesedéssel és kíváncsisággal övezve várták, hogy
betérhessünk a műhelybe, és megtudhassák, hogyan is születik a hangszerek
királynője… Hamisítatlan székely környezetben, székelykapuk és szénaboglyás porták
között vezetett az utunk, míg végül a kapun található sípokból kiderült számunkra, hogy
nem vagyunk rossz helyen. Gáspár Balázs Emil nagy szeretettel fogadott minket, és
körbevezetett minket az egész műhelyben és megismertette a csapattal a
fémsípkészítés részletgazdag munkafolyamatait, hogyan is készülnek az orgona sípjai.
Mindenkit lenyűgöztek a látottak és hogy egy ilyen különleges, nem mindennapi
szakmába nyerhettünk betekintést. Köszönjük szépen Szabolcs Bartis orgonaépítő
mesternek, az üzem ügyvezetőjének, hogy biztosította számunkra a lehetőséget erre a
kis műhelytúrára, valami nt Gáspár Emil Bal ázsnak a szakszerű és részletes
körbevezetést!!
A reggeli, orgonaépítőműhely-beli élményeink után az utunk vissza, a belváros felé
vezetett, útközben szebbnél szebb székelykapukkal, egyedi hangulatú házakkal,
udvarokkal találkoztunk, mintha egy távoli, különleges világba csöppentünk volna, többek
között ezért is varázslatos Erdély miliője. Utunk visszavezetett a belvárosba, útközben
pedig betértünk a Munkás Szent József templomba, megtekintettük a templomot,
énekeltünk egy jót, megcsodáltuk a templomkert gyönyörű rózsáit, virágait, és
elkészítettük az út első közös csoportképét. Ezek után tovább indultunk a Tarisznyás
Márton Múzeumba, ahol megtekintettük Sándor Lehel Csaba 1995 óta gyűjtött,
monumentális és lenyűgöző lepkegyűjteményét, valamint Zsigmond Attila híresebb
székely festők festményeiből álló gyűjteményét.
Az esti közös fellépés előtt Gyergyószentmiklósi testvérkósununkkal, még volt egy kis idő
lazítani egy jó hideg Tiltott Csíki Sörrel, utána megkukkantottuk a Szent Miklós
templomot, hogy vajon milyen is lehet belülről, hamár egyszer eljöttünk mellette, a
Tarisznyás Márton Múzeumból visszafelé jövet… Elképesztően gyönyörű belülről a
templom, egy kis barokk ékszerdoboz! Különleges érzés volt viszontlátni a címeres
magyar zászlót, így 800 km-re az Anyaországtól.

A tartalmas napközbeni programok után eljött a várva várt pillanat, közös koncertet
adtunk a Szent Miklós Kamaraegyüttessel a gyergyószentmiklósi örmény katolikus

templomban, erdélyi testvéreinknek, közönségünknek, mely három év után is egy
nagyszerű és meghitt, gyönyörű koncertre sikeredett, melyet álló ovációval köszönt meg
nekünk a közönség. Felemelő érzés volt! A koncert után pedig kezdetét vette a búcsú
vacsora, mely ismét fantasztikus és szeretetteljes hangulatban telt, pazar ételek és italok
társaságában. Nem nagyon akartuk, hogy véget érjen az este, annyira szép volt…

június 29. – Erdélyi körutazásunk 3. napja. Szerda reggel, a mihamarabbi,
legközelebbi viszontlátás reményében búcsút vettünk gyergyószentmiklósi dalos
testvéreinktől, és útnak indultunk a Tordai Sóbányába. Több mint 100 méteres
mélységben, több km hosszban vezetett az utunk lent a sóbányában, felfoghatatlan
mélységekkel a lábunk alatt és belmagassággal a fejünk felett… Fantasztikus, lenyűgöző
élmény volt! Elképesztő mélységek és magasságok, hihetetlen visszhangú, mély
katlanok. Ezek jellemzik a tordai sóbánya méreteit.
Nem maradhatott ki a híres tordai hasadék sem az élmények sorából. Szuper közösségépítő program volt a 2,5 km-es hasadékon, a páratlan szépségű felszínformák közt elhaladva átkelni, lenyűgözött mindannyiunkat. A nagy meleg ellenére maradandó élményt nyújtott számunkra a sziklák peremén, az imbolygó hidakon, itt-ott csúszós kövek között átkelni.
A tordai nevezetességek megtekintése után Torockó felé vettük utunkat, ahol a második szállásunk volt. Szállásadóink szívélyes, igazi erdélyi vendégszeretetről tettek tanúbizonyságot. A hosszú, kanyargós buszút után rendkívül jólesett kinyújtóztatni tagjainkat, sétálgatni és vásárolgatni Torockó történelmi utcácskáin, megcsodálni a világörökség részeként is számon tartott zöld zsalugáteres, fehér házak alkotta házsort.

Június 30. – Erdélyi körütazásunk 4. napja. Csütörtökön a koránkelő kórustagok gyönyörködhettek Torockó egyedi szépségében: itt a nap a Székelykő felett kétszer kel fel. SOkáig, de annál kitartóbban vártunk a főtéren az első napkeltére, a másodikat a szállásunkról csodálhattuk meg egy órán belül. A finom és bőséges reggeli után csapatunk kettéoszlott. A kihívásokat keresők meghódították Torockó híres hegyét, a Székelykőt, a csapat másik része pedig a faluval szemközti várhegyet mászta meg nagy lelkesedéssel. A falu fölé magasodó Székelykő a csodálatos felszínformáival, élővilágával, és a róla szemünk elé táruló kilátással lenyűgöző volt, csakúgy, mint a várhegy nyújtotta élmények és kilátás a csapat másik felének. Kora délután beszélgetéssel, együtléttel múlatta az időt a kórus, 18 órakor pedig szép és hangulatos szabadtéri koncertet adtunk a Panoráma Panzió előtt az érdeklődőknek.

Az utolsó esténk is a hamisítatlan, igazi erdélyi vendégszeretet jegyében telt el, az asztal mellett felcsendülő Székely asztali áldás könnyeket csalt vendéglátóink szemébe is.

Július 1. – Erdélyi körutazásunk 5. napján korán keltünk. Az ízletes reggeli után csomagjaink útra készen álltak már, kezdetét vette hazautunk Magyarországra. Utunk zökkenőmentes volt, és a km-ben vett hossza ellenére hamar, már délután megérkeztünk Dombóvárra. Csodálatos 5 napnak lehettünk részesei, és hálás köszönetünk mindenkinek, aki ezt lehetővé tette számunkra.