2024. július 10. – A várva várt indulás
A dombóvári Kapos Kórussal 2 év után ismét elindultunk Erdélybe, Csíkszeredába. Csodálatos öt napot készültünk eltölteni Székelyföld szívében, megkoronázva egy csodás koncerttel egy nagyon különleges és kivételes helyen, a csíksomlyói kegytemplomban. Ezt mindannyian nagyon vártunk már, ha nem a legjobban ebben az évadban. Hajnali 3 órakor indult útnak buszunk Pécsről, három fővel, hogy aztán a többieket Dombóváron, illetve karnagyunkat, Markovics Gábort Tamásiban felvéve nekiindulhassunk a több mint 800 km-es útnak, mely ismét, mindig újra és újra lenyűgöző szépségű, hamisítatlan erdélyi tájakon vezetett keresztül. Az esti érkezés és vacsora után közös esti énekléssel, gitározással, hűsítő hargitai sörök társaságában pihentük ki a hosszú út fáradalmait.
2024. július 11. – A Kapos kórus 2. napja Székelyföldön
A reggelit követően a csapat útnak indult Gyimesbükkre, erdélyi utunk első helyszínére, a történelmi Nagy-Magyarország ezeréves határához. Útközben megálltunk a Gyimesi-havasok egyik legszebb kilátópontjánál, ahol elénk tárultak a Gyimesi-havasok csodás, festői szépségű hegyvonulatai, örökzöld fenyvesei, és ha már ilyen lenyűgöző panorámában volt részünk, elkészítettük a kórus első közös csoportképét is (kiemelt). Páratlan élmény volt a hatalmas, tiszteletet parancsoló hegycsúcsok között elénk táruló csodás látvány.
Gyimesbükk Ezeréves határának története már magában is izgalmas, de az a látvány, ami ott fogadott bennünket, teljesen magával ragadott! A Gyimesi-hágón áthaladva érkeztünk meg Gyimesbükkhöz, ahol véget ért az az ország, melyet István király Mária oltalmába ajánlott. A romokon felkapaszkodva könnybe lábadt szemmel néztünk körül. Megtekintettük a volt Magyar Királyi Államvasutak ma is rendületlenül álló, 30-as őrházát is, ahol a 89 éves Bilibók Ágoston, egykori vasúti dolgozó mesélt nekünk a vasútvonal, az őrház és az országhatár viszontagságokkal teli történetéről és örömteli lelkesedéssel megmutatta mindazt a rengeteg vasúti relikviát, amit élete során gyűjtött össze, és amik most kiállításként és emlékül szolgálnak az utókor számára. Kiderült, hogy még dombóvári vasutasok által ajándékozott tárcsa is akad a hihetetlenül gazdag gyűjtemény darabjai között! A 30. számú vasúti őrház az Ezeréves határ legfontosabb szimbóluma. Az őrház a román-magyar állam közti szerződés alapján jött létre, a Csíkszereda-Gyimesbükk-Palánka-Kománfalva vasútvonal részeként épült 1896-1897 között. A Magyar Királyi Államvasútnak ez volt a legkeletibb ilyen őrháza. A II. világháború idején egy bunkert is építettek az őrház alá, és a tankok ellen több betonakadályt is telepítettek, ugyanis 1944-ben súlyos harcok színtere volt a környék. Az őrház feletti magaslaton álló Rákóczi-várhoz sajnos nem tudtunk valamennyien felkapaszkodni, mivel felújítás miatt lezárták, és ilyen állapotában veszélyesnek nyilvánították. Lenyűgözött bennünket ennek a helynek a szellemisége és különleges ereje, miliője, jó volt megtapasztalni, megélni mindazt, amit a 30-as őrhely és az ezeréves határ áraszt magából. Itt felelevenedik a múlt, a történelem. Tényleg furcsa érzés Magyarországtól ennyire messze ilyen dolgokat látni, itt ugyanis még mindig minden magyar.
Gyors ebéd és némi pihenés után felkapaszkodtunk a szemközti domboldalra. A várromok túloldalán a Kontumác Kápolna található, ami egy szépen felújított kis ékszerdoboz. A kápolna mellett romos épületfal húzódik, ahol katonai emlékhelyet létesítettek, itt márványtáblákba vésve láthatjuk azok nevét, akik különböző történelmi küzdelmekben életüket áldozták a környéken, illetve azokét is, akik a második világháborúban hunytak el. Elolvashattuk a neveket, körbejártuk a kápolnát, megnéztük a kopjafákat, a székelykaput, majd a domb tetejéről csodáltuk a szép tájat. A kápolnában, megérezve a hely szellemét énekeltünk is néhány művet acapella és gitárkísérettel is. Markovics Gábor karnagyunk mellett Kertész Attila tanár úr, kórusunk velünk utazó egykori karnagya is vezényelt 2 darabot. Az emlékkönyvbe is tettünk egy bejegyzést köszönetképpen, hogy ide is eljuthattunk és énekelhettünk együtt.
A következő megállónk a Gyimesi Skanzen volt. Meglátni és megszeretni – így kezdődött. 2002-ben a Szász család megvásárolta a jelenlegi területet, melyen egy öreg ház és egy csűr árválkodott. Később a környező patakokból gyűjtötték a pusztulásra ítélt házakat, amelyeket eredeti formájukat hűen megtartva, újra felépítették. A 2008 óta működő Skanzen, 15 régi parasztház megmentésének eredménye. A hely egy olyan falumúzeum, mely szálláshelyként és rendezvény helyszínként működik. Már erősen lógott az eső lába, kitörni készült a meteorológia által ígért zivatar, de azért sikerült végigjárnunk a skanzen területét, megtekinteni a berendezett néprajzi múzeumot, ahol a Gyimes vidékének egykori használati és berendezési tárgyai, bútorai, valamint népviselete csodálható meg. Megnéztük még a kápolnát és néhány épületet, a kültéri dézsát is. Megtudhattuk, hogy éppen tábor zajlik a területen, és a táborozó gyerekeket is bevonják az értékmentésbe. A szállásként működő épületekbe így nem tudtunk most bekukkantani. Az emlékkönyvbe itt is elhelyeztünk egy hálás bejegyzést megköszönve a sok látnivalót és élményt.
Utolsó állomásunk a csíksomlyói kegytemplom, szombati koncertünk helyszíne volt, ahol lehetőségünk nyílt helyszíni próbára. Megtapasztaltuk a monumentális épület csodálatos akusztikáját, és megéreztük mindazt, amit e hely áraszt magából. Szavakkal el sem mondható az élmény, hogy a Csíksomlyói Mária előtt énekelhettünk, örömet szerezve, a zenénket átadva az éppen arra járó embereknek. Az emlékkönyv bejegyzés itt sem maradhatott el, meghatottsággal köszöntük meg, hogy ebben a csodálatos templomban, a Szűzanya örömére énekelhettünk.
2024. 07. 12. Kirándulás Nyergestetőre és a Szent Anna tóhoz
A mai napunk első állomása Nyergestetőhöz vezetett bennünket. A nyergestetői csata, más néven székely Thermopüla a magyar szabadságharc egyik leghősiesebb csatája. Az 1849. augusztus 1-én lezajlott ütközetben ezer székely hős katona próbálta megállítani az erős túlerővel rájuk törő orosz–osztrák csapatokat. Mély megrendüléssel hallgattuk Kányádi Sándor Nyergestető című versét, melyet velünk utazó örökös konferansziénk, Magyarfalviné Haszonics Krisztina olvasott fel, majd szótlanul körbesétáltunk a kopjafák között, és megnéztük a szívbemarkoló Nyergestetői emlékművet is.
Ezután a Tusnádi borvízkútnál álltunk meg, ahol megkóstolhattuk az érdekes ízű, itt igen magas kalcium-magnézium-hidrogénkarbonát tartalmú, vastalanítva palackozásra is kerülő borvizet.
Folytattuk utunkat a Szent Anna-tó felé, mely a mai napunk második fő állomása volt. Megérkezvén először leereszkedtünk a vadmálnás, medvelakta fenyvesen át vezető kacskaringós úton a tóhoz. A Szent Anna-tó Székelyföld egyik legvonzóbb természeti látványossága. A tó Kelet-Közép-Európa egyetlen épen maradt vulkáni kráterének alján képződött, a Hargita-hegység legdélibb tömbjének, a Csomád-hegység két ikerkráterének egyikében. A másik kráterben a Mohos-tőzegláp van. Mivel a tóban fürödni évek óta tilos, épp csak a szélén ismerkedtek lábaink a vízzel, majd a bátrabbak körbe is sétálták a 0,2 négyzetkilométer kiterjedésű, csodaszép tavat, de hajózási lehetőség is adódott. A parton kürtőskalácsot is lehetett fogyasztani hamisítatlan erdélyi sör kíséretében. Szerencsére medvével nem, csak a nyomával találkoztunk a fák között. Ezután visszakapaszkodtunk a parkolóba, ugyanis az azzal szemközti fenyves szélétől indult egy lenyűgözően izgalmas vezetett séta a Mohos-tőzeglápba, ahol páratlan növénytani ritkaságokat figyelhettünk meg a tőzeges, nitrogénben szegény talajon: többek között a mérgező tőzegrozmaringot, a bódító mámorkát, különféle áfonya fajokat, valamint a rovaremésztő kereklevelű harmatfű emésztőnedvektől harmatcseppes leveleit.
A nap utolsó állomása Csíkszentsimonban a híres Tiltott Csíki Sör Manufaktúra volt. Itt először az üzemet látogattuk meg, ahol lépésről lépésre betekintést nyerhettünk abba, hogyan is készül ez az ital, valamint arról is képet kaphattunk, milyen technológiai újításoknak köszönhetően emelkedett mára jelentős mértékben a gyártási tételek száma. Fogyaszthattunk natúr szűretlen, valamint vadmálnás sört, sőt, a csapolást is kipróbálhattuk. Az érdekességek után cipóba rejtett csülköt, valamint hagyományos paraszttálat fogyaszthattunk vacsorára.
2024. 07. 13. Csíkszereda és a koncert
A mai napon reggeli után próbát tartottunk a két karnaggyal, Markovics Gáborral és Kertész Attila Tanár Úrral. Ezt követően a délelőttre és kora délutánra „kimenőt kapott” a kórus, azaz mindenki ízlése és lendülete szerint tölthette el az utolsó teljes napunkat Csíkszeredán. Többségünk ezt a Csíkszeredai vár és múzeum látogatásának szentelte. A várhoz rövid sétával értünk el a szállásunktól, melyet először is kívülről vettünk szemügyre. Belépve egy kedves helybeli úriember vett minket a szárnyai alá, végigkalauzolva bennünket az érdekesebbnél érdekesebb tárlatokon. Elsőként egy néprajzi kiállítást láthattunk, ahol a hagyományos székely mesterségek mellett láthattuk különféle székely tájegységek népviseleteit, valamint hagyományosan berendezett szobabelsőket is. Ezt követően egy másik emeleten egy rendkívül gazdag és érdekes gyűjteményt láthattunk egy, a Magyar Nemzeti múzeummal együtt 8 múzeum által gondozott vándorkiállítást a Fejedelmek aranya címmel. Az erdélyi fejedelmek pénzérméi mellett láthattunk dísztárgyakat, jogarokat, páncélzatokat, kardokat is. Nagy élmény volt Bocskay István kupáját szemtől szemben megcsodálni, vagy gyönyörködni Apafi Mihály különleges és értékes dukátjaiban. Megtudhattuk a rendkívül magával ragadó tárlatvezetésből azt is, milyen módon és gesztusok árán válhatott valaki a török szultán által is elismert erdélyi fejedelemmé. A többi időnket a múzeumban Csíkszereda természeti és földrajzi adottságait, valamint a város történetét bemutató kiállítások végigjárásának szenteltük. Sok-sok termen át barangoltunk az érdekes és szépen berendezett gyűjteményben. A vendégkönyvi bejegyzés ezúttal sem maradhatott el köszönetképpen. Ezután vezetőnk még két helyi nevezetességet mutatott meg nekünk: Márton Áron szobrát, valamint a Milleniumi templomot, melyet Makovecz Imre tervezett. A templom meghitt, nyugodt hangulata ránk is átragadt, és élményekkel telve tértünk vissza szállásunkra, ahol késői ebéd után pihentünk egyet az esti koncert előtt.
Elérkezett a késő délután, amikor először bemelegítettük hangszálainkat, azután lelkünk mellett magunkat is szép ruhába öltöztettük, majd elindult velünk a busz ismét Csíksomlyóra, a Kegytemplomba. Nagy izgalommal vártuk ezt a koncertet, különleges élmény volt Máriát, a közönséget, és természetesen saját magunkat is megajándékozni dalainkkal. Köszönet érte két karnagyunknak, Markovics Gábornak és Kertész Attila tanár úrnak, zenészeinknek: Olasz Balázsnak csodálatos zongorakíséretéért és Varga Botondnak varázs-fuvola szólójáért, valamint konferansziénknak, Magyarfalviné Haszonics Krisztinának. Ez a hangulat és élmény még nagyon sokáig elkísér bennünket, velünk lesz a lelkünkben és dalainkban. A koncert után a Csíksomlyói Szűz Máriához is fohászkodhattunk, mint azt olyan sok zarándok teszi ezt a világ minden tájáról. Felemelő este volt! Visszatérve a szállásunkra elfogyasztottuk az utolsó erdélyi vacsoránkat, majd – mint minden este – gitáros éneklős összetartással zártuk le ezt a különleges napot.
2024. 07. 14. Hazautazás
Reggel korán keltünk, és már reggeli előtt bepakoltuk a csomagjainkat a buszba. A ma is finom reggeli után magunk is buszra szálltunk, hogy kezdetét vegye a közel 800 km-es utazás haza, Dombóvárra (hőgyészi megállóval, és pécsi megérkezéssel). Utunk szerencsére zökkenőmentesen, komoly eseménytől mentesen zajlott, és a tervezett időhöz képest hamarabb is sikerült megérkeznünk.
Hihetetlenül hálásak vagyunk, hogy megvalósulhatott ez a több, mint egy éve megálmodott út, melynek különlegességét két szám: 60/30 adta. Az első szám Markovics Gábor karnagyunk idei születésnapját jelzi, a második pedig azt, hogy hány éve áll a kórusunk élén töretlenül, mindig megújuló lelkesedéssel. Még sok-sok szép évünk legyen együtt dalban, örömben, egyetértésben! Köszönetünket fejezzük ki Sándor Árpádnak, aki gondozta és egyengette ezt a szép és tartalmas programot.
